A konyhamalac múltja és jelene

Középen John W. Hammes, a konyhamalac feltalálója.

Az első konyhamalacot – hivatalos nevén konyhai hulladékőrlőt a leírások szerint egy éjszaka alkotta meg 1927-ben az amerikai John W. Hammes. Az elsők között volt, akinek feltűnt, hogy mennyi hulladék keletkezik a konyhai munkák és a vacsorák után. Szeretett volna valamit kezdeni ezzel a konyhában felgyülemlett hulladékkal.  Megalkotta az első konyhamalacot, majd kicsit később megalapította a mára világhírűvé lett cégét az InSinkErator-t.  A TEKA nem hiába választotta együttműködő partnerének a konyhai hulladékőrlő berendezések területén napjainkban is.

A konyhamalac hamar, már az 1930-as években az amerikai háziasszonyok kedvence lett. Alkalmazásával a konyhai munka gyorsabbá, tisztábbá vált, megkönnyítve és higiénikussá téve a főzést a kezdeti zöldségtisztítástól, egészen az étkezések utáni mosogatásig. Nálunk viszonylag sokat kellett rá várni, az 1990-es évekig, hogy személyesen is megtapasztalhassuk a konyhamalac minden előnyét. Sajnos még ma is gyakran épülnek, vagy kerülnek felújításra lakások, házak, hogy kifelejtik konyhájukból ezt a nagyszerű, környezetünket tisztábbá, higiénikusabbá varázsoló berendezést. A konyhamalac feladata, hogy apróra darabolja a konyhában keletkezett egyéb hulladékokat, ételmaradékokat, ami bő víz segítségével a szennyvíz vezetékbe kerül a mosogatótálca lefolyóján keresztül. Így nem keletkezik dugulás. A konyhamalac tehát nagyban csökkenteni tudja a dugulás kockázatát, és csökkenti a szerves hulladék mennyiségét, ráadásul megszünteti az ételmaradékokból származó kellemetlen bűzt is a lakásban.

Amerikában már közel 8 évtizede használják ezt a konyhai berendezést, és mára olyan szerves része lett a konyhának, mint a hűtő, vagy más konyhai gép. Itt az ideje, hogy Ön is megismerje a konyhamalac előnyeit.